VII. Rotary Futófesztivál Debrecen


2017. május 02. - Olajos

Egy évvel ezelőtt kezdtem el intenzíven a futást, de csak hobby szinten. Nagy álmom volt, hogy egyszer sikerüljön elmennem egy futóversenyre, mert mindenkitől azt hallottam, hogy felemelő érzés.

2016. október 9-én eljött a pillanat, amikor a Spar  Budapest Maratonon, ahol a Rotary is képviseltette magát, elindultam csapatban és 13,4 km-t futottam a maratoni távból. A rajtnál elsírtam magam, mert elmondhatatlan élmény volt ott állni a 28 000 ember között arra várva, hogy elérjek a rajtvonalig. Ez a sípszó után 15 perccel történt meg és Budapest nevezetességeit érintve zajlott a verseny.

Akkor úgy éreztem, hogy bírnék többet is, ezért kitűztem magam elé a debreceni Rotary Futófesztivált.

Mivel jött a tél, nem sokat tudtam készülni, de amikor tehettem elmentem futni.

Elmondtam az indulási szándékomat rotarys társaimnak is, akik bíztattak, hogy induljak el, és szurkolnak, hogy sikerüljön. Pták István, akit decemberben műtöttek meg bokaprotézissel, azt mondta, hogy számára is nagy kihívás lenne, ha sikerülne lebicikliznie a távot. Megkérdeztük a debreceni szervezőket, hogyan tudna valamilyen kategória részeseként részt venni a versenyen egy átalakított biciklivel?

Ők partnerek voltak a dologban, és azt mondták, hogy induljon a handbike kategóriában.

Nagyon örültünk neki, mert így egymást tudtuk bíztatni, hogy meg tudjuk csinálni és sikerülni fog!

Eljött a „nagy nap" s elindultunk Debrecenbe.

A Rotary sátorhoz érve sok ismerőssel találkoztunk, akik vagy szervezők, vagy más városból érkező futók voltak.

Bíztattuk egymást, hogy mindenkinek sikerülni fog!

Pénzes Ilona Kormányzó asszony megnyitója után a versenyt Istvánék kezdték a handbike kategóriával, a legvégén pedig a félmaraton és a maratoni táv indult.

Köröket kellett teljesítenünk, mely 5. 274 km volt. Az első nagyon könnyen ment, de mikor végig gondoltam, hogy ebből még van három, kicsit megrémültem. Futás közben vártam, hogy István mikor előz ki a biciklivel. Egyszer észre is vettem, de utána már nem láttam többet. Azt hittem, hogy feladta a versenyt és ez egy kicsit rossz érzéssel fogott el. A szurkolók között sok ismerős arc volt, akik végig bíztattak, hogy meg tudom csinálni.

Én azt mondtam végig magamban, ha kell, négykézláb megyek  a célba, csak teljesítsem, de erre nem került sor. A harmadik kör után már csak az lebegett a szemem előtt, hogy mindjárt vége és meg kell csinálnom a kitűzött célomért.

A cél felé futva azon gondolkoztam, hogy vajon vár-e ott valaki?

Mikor beértem és megkaptam a várva várt érmet, nem láttam senkit, ami egy kis fájdalommal töltött el mindaddig, míg meg nem hallottam az István, Pálma és Tibi hangját, hogy szép volt Móni!

Az első kérdésem az volt Istvánhoz, hogy ő megcsinálta-e a versenyt? S mikor azt mondta, hogy IGEN egy kő esett le a szívemről és nagyon jó érzéssel tudtam annak örülni, hogy nekem is sikerült.

Így zajlott életem első (remélem nem utolsó) félmaraton versenye.

S nagyon büszkék voltunk az eredményhirdetésnél, mert a handbike-s kategóriában Pták István első helyezést ért el!

Köszönet a Rotarynak a szervezésért!

írta: Diczkóné Untener Mónika

 

Nyelv választó

1% reklám

Make Dream Real