Egy év Tajvanon a Rotary Club által


2015. július 16. - Olajos

egy_ev_tajvanon.jpg

Rengeteg élménnyel gazdagodva, kissé fájó szívvel, mégis boldogan érkeztem haza Tajvanról, és vetettem véget életem legjobb évének.

Rengeteg országba mehettem volna, én mégis oda, arra a kis szigetre utaztam Ázsia szívében -és természetesen egy percig sem bántam meg. Mind kultúrában, mind vendégszeretetben, mind vallásban hihetetlenül nagy mennyiségű élményt kaptam ettől az országtól.

Bár eleinte - mint mindenkinek -nehéz a beilleszkedés, és 100%-os erőbedobással kell azon dolgozni, hogy valamit megértsünk a mandarin nyelvből, egy idő után még a nem túl könnyű dolgok is érdekessé válnak. Hogy miért? Mert Tajvan egy olyan ország, ahol az ember képtelen nem élvezni az ottlétét. Az ott lakók imádják a külföldieket, és meg is dicsérik őket az iskolában, az utcán, a metrón -bárhol. Ha egy boltba bemegyünk, mosolyogva fogadnak, ha pedig megszólalunk kínaiul, akár már kedvezményt is adnak. Az iskolában odafigyelnek ránk, és próbálják a legérthetőbben elmagyarázni a dolgokat. Az osztálytársaink mosolya és boldogsága, hogy egy külföldi van az osztályban, egy külön élmény -na meg persze, rengeteg közös kép is jár ezzel az örömmel.

Mivel a kis szigetnek egy teljesen más és először szokatlan kultúrája van, minden nap találhatunk valami új szokást- akár még családon belül is. Máshogy eszik az ételeket, valamint más ételeket esznek, a gyönyörű templomok nyugodtságot sugároznak magukkal, valamint „istentiszteletkor" hatalmas ünnepélyeket is láthatunk, a családoknál pedig nap mint nap boldogsággal fekszik le az ember, mert tudja, hogy odafigyelnek rá, és megértik, hogy ami új, az talán először furcsa. Azonban, jellemző az országra, hogy helyi szokások is vannak, főleg a déli, tradicionális falukban. Akinek van szerencséje, a mandarin mellett elsajátíthat egy külön kis nyelvet, amit csak ő, és a szűk családi kör ismer; láthatja, milyen gyönyörű is lehet, mikor a ház egyik oldalán tengerpart, a másik oldalán pedig egy hatalmas hegy található, valamint rengeteget tanulhat a kultúráról. Aki északra kerül Taipeibe, a főváros közelébe, annak se kell félnie: nem lesz olyan nap, mikor unatkozna. Tajvani barátok mellett az ott lévő cserediákokkal is nagyon szoros barátságokat köthet, így a világ minden pontján lesz egy ismerős.

Bár rengetegen félnek az ételtől is -köztük ott voltam én is-, őszintén elmondhatom, hogy nyugodtsággal kell mindent megkóstolni. Mint korábban is említettem, első körben minden furcsa, de aztán beleszokik az ember. Személy szerint nekem már most hiányzik a bambuszos leves, pedig csak egy hete jöttem haza. J

Összefoglalva, aki tervezi, hogy Tajvanra menjen cserediákként, a legjobban dönt: az ország egy hatalmas kultúrsokkal kezd, de utána, amint minden lecsillapodik, megmutatja saját szépségét. A  vendégszerető és mindig melegszívű tajvaniakat, a csodálatos ételeket, az éjszakai életet a piacokon, azt, mikor már az egész hasunk és hátunk fáj a nevetéstől, egy új nyelv elsajátításának lehetőségét is felkínálja, valamint, ami talán minden közül a legfontosabb: olyanná formálja azt a körülbelül egy évet, amit ott töltünk, hogy arra örökké emlékezzünk.

Remélem, mindenki kedvet kapott Ázsia szívében lévő, 9000 km-re található, 20 milliós kis szigetéhez, ne aggódjatok - sohasem fogjátok megbánni, ha odamentek!

Diczkó Dalma (17), Krúdy Gy. Gimnázium, Nyíregyháza

 

Nyelv választó

1% reklám

Make Dream Real